Képes vagy egyértelmű jelzőkkel, tömören bemutatni életed területeit? Ha rálátsz a mélységekre, megteremtheted otthonod harmóniáját. Tanulj Te is a feng shui gyakorlati tapasztalataiból!
Bár a feng shuiról, a Szél és Víz természetes tudományáról, rengeteg cikk, könyv, album, és dokumentumfilm lát napvilágot, mégis a leggyakrabban nem eléggé gyakorlati, és ha gyakorlati akkor sem kellően konkrét egy-egy szakmai munka. Cikksorozatunkban arra vállalkozunk, hogy megtörtént eseteken illusztráljuk e térrendezési elv működését.
Ha rendszeresen elmélyülsz a feng shui gyakorlati alapjaiban vélhetőleg a tavaszi nagytakarítást, rendezkedést vagy akár tatarozást már te is megfelelő elvek szerint hajtod végre, hogy a nyár majd gőzerővel és sikerekkel köszöntsön be életedbe!
A problémák elsődleges forrása: a szemét
Hosszú ideje nehézségeink voltak már életünkben. Nem csak a magánéletünkben, hanem főként ezek gyökereként szakmai problémáink, így anyagiak adódtak. A párom egy kisebb multinak dolgozott, ha mondhatom így, középvezetőként. Nehéz szerepkör, amikor alulról nyomnak, felülről taposnak, szokták mondani. Nem értettük, hogy fáradozásai ellenére miért rossz az emberekkel a kapcsolata, és úgy egyáltalában a hivatása, miért olyan kedvezőtlen. A feng shuival először elméletben ismerkedtem, értettem és éreztem az energiák áramlását, de még nem volt teljes a használata életemben. Sokáig azt gondoltam, a tárgyakat költöztetni kell. Kütyüket és lógókat vettem, de ez nem segített. Végül aztán megfogadtam, hogy meg kell válni a nem használt régi dolgoktól, az emlékeknek kevés teret kell engedni és azokat szépen, gyönyörű ládikákban tárolni néha átnézni vagy szelektálni, de a mértéket mindig megtartani.
A ráébredés
Amikor a gyakorlati tervekbe is belekezdtem, már jobban éreztük magunkat, de valami még mindig sántított. Aztán egy szép napfényes délelőttön, rádöbbentem, mi lehet a hiba oka. Azonnal felhívtam a páromat, aki akkor is a munkahelyén robotolt.
Szívem – kezdtem – kérlek jellemezd nekem a munkád! Először nem értette, mindezt miért munkaidőben kell, de aztán belement a játékba.
Pocsék, nehéz, terhes – ecsetelte.
Még – kérleltem.
Muszáj ezt most? – fakadt ki.
Bíztattam, hogy alkosson még jelzőket és próbálja pontosan megfogalmazni.
Aztán így szólt: Drágám?! Egy szemét! Az egész!
Pontosan! – szóltam.
Megdöbbent.
Tudod, mit tárolunk a karrier területén? – kérdeztem.
Némi alapismeretekkel kedvesem is rendelkezett.
A régi ronda kukát – felelte.
Így is volt. Mi történt ezután? Még aznap fényesre suvickoltam a szemetest, a kicsi, nyitott mellékszemetest pedig megszüntettük, és később gyakrabban ürítettük a szemetes edényt. Végül lecseréltük egy nagyobbra, és szebbre, és a konyha egy alkalmasabb részébe helyeztük, sőt gyakran át is mozgattuk, hogy ne egy helyen gyepesedjen be energiája. Sikerrel!
Fodor Kata – harmonet.hu
